46os blog

Subscribe to 46os blog hírcsatorna
Frissítve: 7 óra 54 perc

Jelentés a táborból

2018. július 05., 17:39

„Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel” – szól a fotósklasszis, Robert Capa örök érvényű mondása. Nos, a képeimet visszanézve én biztosan nem mentem elég közel, és egyéb gondok is akadnak az alábbi fotóanyaggal, elsősorban talán az, hogy alap dolgokat nem sikerült megörökíteni. De bővebb vizuális tartalom nélkül is higgyétek el nekem, hogy hétfő óta javában zajlik a nagytábor a Cserhátban, Buják mellett, 100 fő körüli létszámmal, a Felkelő Nap erejéhez mérhető lelkesedéssel. (Utalás a keretmesére – a szerk.)

 

Az erdő szélén, a Selyem-réten vagyunk, ami kiterjedtsége mellett csak vadgazdagsága miatt zavarba ejtő: rókák és őzek járnak a közelben éjjel-nappal, de leginkább éjjel, amikor zavartalanul ki lehet rámolni a tábori szemetest. A vörösök az előtábor alatt minden este széthordták a szemetet, kiválogatva a maradék kaját. A tábor kezdete óta az éjjeli őrség miatt mondjuk nehezebb dolguk van.

[...] Bővebben!


Kategóriák: Cserkész planet

2017 tábori videó, Hegyesd - tábori kedvcsináló

2018. június 18., 11:48

Elkészült a 2017-es hegyesdi csapattábor kisfilmje. Felcsendül benne a fergeteges Karvajpadli - Tábori Dal,  betekintést nyerünk az ősmagyaros keretmese világába és láthatjuk milyen szép környezetben telt a legutóbbi tábor. Ami pedig a legjobb az egészben, hogy már csak két hetet kell várni a következő táborig!

 


Kategóriák: Cserkész planet

2017 tábori videó, Hegyesd - tábori kedvcsináló

2018. június 18., 11:48

Elkészült a 2017-es hegyesdi csapattábor kisfilmje. Felcsendül benne a fergeteges Karvajpadli - Tábori Dal,  betekintést nyerünk az ősmagyaros keretmese világába és láthatjuk milyen szép környezetben telt a legutóbbi tábor. Ami pedig a legjobb az egészben, hogy már csak két hetet kell várni a következő táborig!

 


Kategóriák: Cserkész planet

A dzsungel legmélyén - Falka portya (élménybeszámoló)

2018. május 10., 12:14

A beszámolót Akela és Jacala írta.


Pár  héttel ezelőtt, április 14-15-én, mint minden tavasszal a Homokhegyi Farkasfalka portyán volt. Ez alkalommal a gyönyörű Szobra esett a választás, hogy ott ejtsük meg az idei kiruccanást.

Szombat délelőtt fél 10-kor találkoztunk a pályaudvaron, hogy a csodaszép tájon keresztüldöcögő vonat elrepítsen minket a Dzsungel könyvének világába. A szobi vasútállomástól még egy rövidebb séta választott el minket a szállásunktól. Miután ezt megejtettük, lepakoltuk a holminkat, és elfoglaltuk a szobáinkat.
A portya a hagyományok szerint egy zászlószertartással kezdődött. Ez minden gond nélkül lejzajlott, de utána csőstül jött a baj. Dzsakala a krokodil és Sír Kán a tigris hirtelen kiugrottak az egyik bokorból és elrabolták Natút a sast, így hát felkerekedtünk, hogy egy nagy túra keretében megmentsük őt. Ez sajnos nem volt olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik. Nem találtunk semmilyen nyomot sem, amin elindulhattunk volna, így hát a kék turistaösvényen kezdtünk el gyalogolni. Valószínűleg itt rontottuk el, mivel kétórányi gyaloglás után sem leltünk a tolvajokra. Így hát egy forrás halk csobogása kíséretében elfogyasztottuk az otthonról magunkkal hozott elemózsiánkat. Majd miután kipihentük magunkat, továbbálltunk. Túránk nem telt teljesen zökkenőmentesen ezen a részen. Veszélyes volt a főúton haladni, így átkeltünk egy patakon, hogy a messzeségben meglátott földúton haladjunk tovább. Azonban pár perc múlva egy terepjáróval érkező igen ideges, dühös és kissé őrült ember a tudtunkra adta, hogy ez magánterület. Fület-farkat behúzva újra átkeltünk a patakon és csendben folytattuk a sétát ezután. Innentől hazafelé tartott utunk, mivel arra gondoltunk, mi van akkor, ha a két rabló a fogollyal a ház környékén maradt. Ez sem bizonyult jó gondolatnak, mert a visszaúton sem találtunk rájuk. Aznapra felhagytunk a keresésükkel.
Helyette, lementünk a Duna partra és Csill szervezésében egy forgó vette kezdetét, ahol minden farkaskölyöknek teljesítenie kellett az állomásokat, és aki a legjobban teljesített, az jutalomban részesült. Ez alatt elkészült a vacsora.
Finom gulyáslevest és mákos gubát ettünk. Jóízűen nyammogott mindenki a vacsoraasztalnál. Majd tele hassal az este záró programjaként elnehezülő szemekkel kezdtünk el nézni egy igen elgondolkodtató filmet (L’ecsó), és utána nyugovóra tértünk.
A reggeli torna és a nap legfontosabb étkezése után, rögtön misére mentünk. Utána, mikor elkezdtük kitakarítani közösen a szobáinkat, egyszer csak megjelent Dzsakala és Sír Kán és visszahozták Natút, mondván, hogy rájöttek nekik nem kell a sas, és visszaadják, ha rendesen kitakarítjuk a szobákat és szabad elvonulást biztosítunk nekik. Ez mind így, meg is történt és visszaszereztük Natút.

A portya zárása természetesen a zászlószertartással történt. Ez után készítettünk egy csoportképet, majd táskákkal megpakolva nagyot szaladtunk a vonat után, amit szerencsére elértünk. A gyerekeket a szülőknek 10 perc késéssel adtuk át az eredetileg megbeszélt időponthoz képest, de mindenki épségben és egészségben hazatért.

Portyánk nagyon jól sikerült, reméljük, mindenkivel találkozunk a nyári táborban is!

És még pár kép a portyáról:

Indulás...

Egy kis huncutkodás az úton (Léna és Dorci)

Túra pihenő

Fehér farkasok

Pár nyugodt perc a természetben (Faona, Anna és Rita)

Gyula azt mondta, hogy nem fér már több guba a hasába...

A vonatra várva, új pólóban.

A lányok nem bírtak magukkal hazafelé sem :)

 

 


Kategóriák: Cserkész planet

A dzsungel legmélyén - Falka portya (élménybeszámoló)

2018. május 10., 12:14

A beszámolót Akela és Jacala írta.


Pár  héttel ezelőtt, április 14-15-én, mint minden tavasszal a Homokhegyi Farkasfalka portyán volt. Ez alkalommal a gyönyörű Szobra esett a választás, hogy ott ejtsük meg az idei kiruccanást.

Szombat délelőtt fél 10-kor találkoztunk a pályaudvaron, hogy a csodaszép tájon keresztüldöcögő vonat elrepítsen minket a Dzsungel könyvének világába. A szobi vasútállomástól még egy rövidebb séta választott el minket a szállásunktól. Miután ezt megejtettük, lepakoltuk a holminkat, és elfoglaltuk a szobáinkat.
A portya a hagyományok szerint egy zászlószertartással kezdődött. Ez minden gond nélkül lejzajlott, de utána csőstül jött a baj. Dzsakala a krokodil és Sír Kán a tigris hirtelen kiugrottak az egyik bokorból és elrabolták Natút a sast, így hát felkerekedtünk, hogy egy nagy túra keretében megmentsük őt. Ez sajnos nem volt olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik. Nem találtunk semmilyen nyomot sem, amin elindulhattunk volna, így hát a kék turistaösvényen kezdtünk el gyalogolni. Valószínűleg itt rontottuk el, mivel kétórányi gyaloglás után sem leltünk a tolvajokra. Így hát egy forrás halk csobogása kíséretében elfogyasztottuk az otthonról magunkkal hozott elemózsiánkat. Majd miután kipihentük magunkat, továbbálltunk. Túránk nem telt teljesen zökkenőmentesen ezen a részen. Veszélyes volt a főúton haladni, így átkeltünk egy patakon, hogy a messzeségben meglátott földúton haladjunk tovább. Azonban pár perc múlva egy terepjáróval érkező igen ideges, dühös és kissé őrült ember a tudtunkra adta, hogy ez magánterület. Fület-farkat behúzva újra átkeltünk a patakon és csendben folytattuk a sétát ezután. Innentől hazafelé tartott utunk, mivel arra gondoltunk, mi van akkor, ha a két rabló a fogollyal a ház környékén maradt. Ez sem bizonyult jó gondolatnak, mert a visszaúton sem találtunk rájuk. Aznapra felhagytunk a keresésükkel.
Helyette, lementünk a Duna partra és Csill szervezésében egy forgó vette kezdetét, ahol minden farkaskölyöknek teljesítenie kellett az állomásokat, és aki a legjobban teljesített, az jutalomban részesült. Ez alatt elkészült a vacsora.
Finom gulyáslevest és mákos gubát ettünk. Jóízűen nyammogott mindenki a vacsoraasztalnál. Majd tele hassal az este záró programjaként elnehezülő szemekkel kezdtünk el nézni egy igen elgondolkodtató filmet (L’ecsó), és utána nyugovóra tértünk.
A reggeli torna és a nap legfontosabb étkezése után, rögtön misére mentünk. Utána, mikor elkezdtük kitakarítani közösen a szobáinkat, egyszer csak megjelent Dzsakala és Sír Kán és visszahozták Natút, mondván, hogy rájöttek nekik nem kell a sas, és visszaadják, ha rendesen kitakarítjuk a szobákat és szabad elvonulást biztosítunk nekik. Ez mind így, meg is történt és visszaszereztük Natút.

A portya zárása természetesen a zászlószertartással történt. Ez után készítettünk egy csoportképet, majd táskákkal megpakolva nagyot szaladtunk a vonat után, amit szerencsére elértünk. A gyerekeket a szülőknek 10 perc késéssel adtuk át az eredetileg megbeszélt időponthoz képest, de mindenki épségben és egészségben hazatért.

Portyánk nagyon jól sikerült, reméljük, mindenkivel találkozunk a nyári táborban is!

És még pár kép a portyáról:

Indulás...

Egy kis huncutkodás az úton (Léna és Dorci)

Túra pihenő

Fehér farkasok

Pár nyugodt perc a természetben (Faona, Anna és Rita)

Gyula azt mondta, hogy nem fér már több guba a hasába...

A vonatra várva, új pólóban.

A lányok nem bírtak magukkal hazafelé sem :)

 

 


Kategóriák: Cserkész planet