Levél az Ámdékár Iskola igazgatójához

Beküldte kommunikacio - 2018. július 11., 15:50

A Magyar Cserkészszövetség 2018. februári levele az Ámdékár Iskola vezetőjéhez:

Tisztelt Igazgató Úr, Kedves Tibor!

A Magyar Cserkészszövetség és a Dr. Ámbédkár Iskola kapcsolata már több évre tekinthet vissza. Ezen évek alatt elindult egy önálló cserkészcsapat megalapításának folyamata, amely azonban a mai napig nem jött létre.

Voltak fenntartásaink egy kizárólag romákból álló cserkészcsapattal kapcsolatban, hiszen mi elsősorban az integrált oktatásban hiszünk. Ugyanígy kétségeink voltak a vallásosságot érintően is. A cserkészet vallásos mozgalom, és mint ilyen a hozzánk tartozó gyerekek vallásos nevelése kiemelt fontosságú számunkra. Mint a World Organization of the Scout Movement tagjai, minden vallásra nyitottak vagyunk
mind az egyén, mind a fenntartók részéről. Azonban a beszélgetéseink során Ti is elismertétek, hogy nem feltétlenül álltok készen a gyerekek vallásának megfelelő lelki munkára. Mindezek ellenére azonban nyitottan és segítőkészen álltunk a kezdeményezésetek elé.

A tavaly őszi találkozásunk során külön hangsúlyoztuk, hogy a Magyar Cserkészszövetség egy értékközpontú szervezet. Az Alapszabályunknak megfelelően nyitottak vagyunk mindenkire, aki elfogadja elveinket és értékeinket. Ennek fényében mondtuk akkor, hogy bármennyire értékes is a tevékenységetek, lehet, hogy nem egymást keressük. Ekkor megnyugtattatok, hogy minden értékünket elfogadjátok és ez
alapján kívánjátok a cserkészcsapatotokat felépíteni.

Ennek ellenére tudomásunkra jutott, hogy 2017. október 16-án az alábbi cikk jelent meg a honlapotokon, amely azóta is olvasható: “Million Kassa Bekele : Nyári cserkésztábor Sajókazán Million Kassa Bekele Etiópiából, a Pécsi Egyetem MA hallgatója, a Dr Ámbédkar Iskola önkéntese egy éve.) A közelmúltban lehetőségem volt részt venni egy Sajókazán rendezett cserkésztáborozáson, amit Franciaországból érkezett szekuláris (nem vallásos) cserkészek, név szerint Cé Cé, Oscar, Nais, és Clara szerveztek. Ez a program a francia cserkészek és a Dr. Ámbédkar Iskola együttműködésének gyümölcseként jött létre. A jól megszervezett és sikeresen lezajlott tábornak azonban előzményei is voltak.
Az iskola többször próbálta megszervezni ugyanezt a programot a Magyaroroszágon működő cserkészmozgalommal együttműködve. Magam is jelen lehettem egy ilyen végül csúfos kudarcot valló megbeszélésen, amely kudarcnak egyértelmű oka volt.
A magyar cserkészmozgalom- a legtöbb más cserkészmozgalomhoz hasonlóan- a jobboldali és a jobboldali politikával egyetértő egyházi mozgalmak hatása alá került. A magyarországi nacionalista mozgalmak- nem különbözve ezzel Kelet-Európa legtöbb más nacionaista mozgalmától- át vannak itatva cigányellenességgel. Ennél több magyarázat nem is szükséges annak megértéséhez, miért vallott kudarcot a Dr. Ámbédkar Iskola és a magyarországi cserkészek közös táborszervezési kísérlete, miközben megállapíthatjuk, a magyar cserkészek között is találhatóak értelmes emberek. Sajnálatos tény, hogy az ő hangjuk el lett hallgattatva. Szerencsére a táborszervezők nem adták fel és a tábor végül egy Magyaroroszágon kívüli nagyon progresszív cserkészmozgalom elkötelezett tagjainak segítségével került megszervezésre.
A táborban tett látogatásom alatt meggyőződtem az ilyen jellegű programok fontosságáról nem csupán egy nyári szünidőt kitöltő foglalkozás értelemben, hanem mozgalmi keretekbe ágyazva is. Ez akkor vált nyílvánvalóvá számomra, amikor megfigyelhettem, a művészetileg nagyon tehetséges gyerekek a cserklészek által szervezett kiszámítható és átlátható keretek között mekkora kedvet kaptak az általuk vonzónak érzett tevékynségek fáradhatatlan és kitartó gyakorlására, próbálására, tanulására. A sajókazai gyerekekkel és legelsősorban a sajókazai fiú-rapcsapattal való találkozásom megerősített ebben
a vélelmemben. A művészeti tevékenységek tanulása, gyakorlása és alkotása során a részt vevő fiatalok önértékelése megváltozik, a környezetükkel az őket körülvevő világgal való kommunikációjuk az általuk szeretett és jól művelt művészeti tevékenység eszközeivel élve biztonságosabbá válik számukra, így jobban meg is tudják osztani érzéseiket és gondolataikat a külvilággal, ami újra csak önbizalmukat és
önismeretüket erősíti.

Később a táborban résztvevő fiatalok elmondták nekem, hogy a tábort rendkívüli módon élvezték és rákérdeztek arra is, eddig miért nem kerültek megszervezésre hasonlók. Túlzás nélkül állíthatom, nem egy tábor hétköznapjait, hanem egy mozgalom megszületését volt szerencsém végigkövetni a Sajókazán eltöltött idő alatt. Egy olyan mozgalomét, amely segít a sajókazai Roma fiataloknak és másutt lakó
társaiknak újrafogalmazni a bennük élő és őket körülvevő valóságot, amely ráébreszti őket a bennük rejlő lehetőségekre és erőre és amely a jövőben segíteni fogja őket a mindenkit megillető, méltó emberi életért folytatott harcukban. A most felsoroltak nem csupán ideológiai és filozófiai frázispufogtatások, hanem a
mindennapi élet konkrét helyzeteinek feléismerésében és az arra való reakcióképességben történt változás, fejlődés a táborban részt vevő roma fiatalok személyiségében.

Miután megfigyelhettem, a roma fiatalok folyamatos harcát az őket súlytó intézményi ellehetetleítéssel és kirekesztéssel jó volt látni, ahogy a cserkésztábor alatt megrendezésre kerülő cserkészgyűlések egy jó pótlékkal, vigasszal tudtak szolgálni a keresű és fájdalmas tapasztalatok feldolgozására, továbbá hogy a cserkészet szellemisége képes életben tartani a rossz dolgok elleni lázadás és az önszerveződés szellemét ami annyira fontos a fiatalok életében. A Sajókazán rendezett cserkésztábor ezek magvait hintette el a résztvevő fiatalokban.
Végső soron a legnagyobb elismerés hangján kell szólnom mindazokról, akik lehetővé tették a program megvalósulását és akik elkötelezettsége és bevonódása minden képzeletemet felülmúlta. Ez egyaránt érvényes a francia cserkészekre, a magyar szervezőkre mint Üveges Lilla, Vanda és Gábor és a résztvevő
sajókazai fiatalokra is, akikről bizonyossággal állíthatom,hogy nem “csak” egy újabb csapat tehetséges fiatal, hanem akik ha megfelelő támogatást kapnak, meg fogják változtatni a világot.”

Döbbenten olvastuk a cikket, amelyben igen komoly vádak hangzanak el a Magyar Cserkészszövetséggel kapcsolatban, amelynek végső megállapítása szerint cigányellenesek vagyunk. Mindezek alapján azt érezzük, hogy nemcsak az általunk képviselt értékekkel és elvekkel nem tudtok egyetérteni, de azokat negatív színben feltüntetve romboljátok a jó hírnevünket nagy nyilvánosság előtt. Joggal felmerülhet
bennünk a kérdés, hogy miért nyilatkoztok így egy szervezetről, amelyhez épp csatlakozni szándékoztok? Nem hisszük, hogy ilyen hozzáállással részt tudnátok venni a mozgalmunk és szervezetünk életében. Annál is inkább gondoljuk így, mert szervezetünkön belül egy fontos érték a cserkészet és a cserkészmozgalom “külső” védelme. A cserkészek között is van véleménykülönbség és vannak belső viták is. Ugyanakkor a Cserkészszövetség külső nyilvánosság előtti támadása egy olyan eszköz, amit a tagjaink semmilyen körülmények között nem alkalmaznak, még akkor sem, ha a belső érdekérvényesítő eszköztárukat már kimerítették. Ennek a (sajtónyilvánosságot oly könnyen használó) támadó eszköztárnak a látható és habozás nélküli alkalmazása semmiképpen nem fér össze szervezetünk értékrendjével.
Az eddigi kételyeinket és az ezt kiegészítő történteket látva azt gondoljuk, hogy jóval messzebb vagyunk egymástól annál az értékközösségnél, amit egy cserkészcsapat alapításához szükségesnek gondolunk.

Támogatunk és bátorítunk minden ifjúsággal és gyermekekkel kapcsolatos fejlesztő munkát, és továbbra is szívesen veszünk részt párbeszédben, közös gondolkodásban vagy tudásmegosztásban bármilyen olyan szervezettel, aki szintén ezen a területen dolgozik. Ugyanakkor azt gondoljuk, hogy ekkora értékkülönbség jelenleg a szervezetünkbe való konkrét bekapcsolódást nem teszi lehetővé.

Ezért azt a döntést hoztuk az Alapszabályunkkal összhangban, hogy nem támogatjuk a
továbbiakban a Dzsaj Bhim Közösség és/vagy a Dr. Ámbédkár Iskola fenntartásában
cserkészcsapat létrehozását. Emellett, mint a szó védjegytulajdonosai, felhívjuk a Dzsaj Bhim Közösséget és a Dr. Ámbédkár Iskolát, hogy az SZTNH 206.393 lajstromszámú “cserkész” megnevezést a saját, a Magyar Cserkészszövetségtől független nevelő munkájukra, rendezvényeikre, közösségeikre utalva ne használják a továbbiakban.
Természetesen bármely, a közösségetekbe tartozó, vagy az iskolátokba járó gyermeket és fiatalt (aki elfogadja értékeinket) nagy szeretettel várjuk a meglévő cserkészcsapatainkba.

Szeretnénk újra kiemelni, hogy nagyon értékesnek tartjuk a roma integráció területén végzett munkátokat. Amennyiben igénylitek, minden módszertani anyagunk és tapasztalatunk a rendelkezésetekre áll. Ugyanígy reméljük, hogy tapasztalatotokkal és módszertani segítségetekkel tudjátok támogatni a jövőben a roma fiatalok cserkészetbe való nagyobb arányú bevonását.

A jelen levelünk közlését csak teljes terjedelmében engedélyezzük!

A döntésünkhöz kérjük megértéseteket! További munkátokhoz pedig sok sikert és Isten gazdag áldását kívánjuk!

Budapest, 2018. február 28.

Üdvözlettel:
Pótó Judit
országos elnök
Pótor József
országos ügyvezető elnök
Ronkay János
országos vezetőtiszt

Rovat: