Imitt-amott csiripelik, mi is megszellőztettük párszor: de most hivatalosan is megerősítjük: ősztől egy nagyszabású projektbe vágunk bele. A neve: Kísér(l)eti Csapatok.

Metróaluljárókban, baltacsattogástól hangos vékás éjszakákon, konferenciák szüneteiben talán mindannyiunk szájáról röppent el olyan mondatkezdet, hogy:

“Az a baja a cserkészetnek…”, “Nagyon fontos lenne, hogy többet törődjünk a…”, “Szerintem a cserkészetről általánosan kimondható…”

De hát van-e baja a cserkészetnek? Mivel kéne többet törődnünk? Van-e olyan problémánk, aminek megoldása minden csapatnak izgalmas lehetne?

Hét gócpontot szúrtunk ki, a legnagyobb horderejűeket a vélt problémáink közül. Ha bármelyikhez van gondolatod, szempontod, szívesen vesszük. Lám:

1., Egyéni szempont, személyes nevelés (Foglalkozunk-e (eleget) külön-külön a cserkészeinkkel, vagy csak mint a közösség elemét szemléljük őket, és az őrsben neveljük?)

2., Nőiességre és férfiasságra nevelés, beavatások (1., A fiatal a változások korában van; minden kultúra megtalálta régen azokat a segítő rítusokat, amik végigkísérték ezen az úton a serdülőt. Hogy segíti a fiatalt a cserkészet a maga rituáléival? 2., Olykor vádoljuk magunkat, hogy a lányaink nem elég nőiesek, hogy vidám, de “rönkhordó” archetípus a cserkészlány. Igaz ez? És a fiúkkal mi a helyzet?)

3., Lelki nevelés módszertana (Miért nem tartják a cserkészek vonzónak a lelki programokat? Lehet-e ezen változtatni, vagy ez szükségszerűség? Mit jelent a korosztályra szabottság a lelki programokban?)

4., Önállóságra nevelés (Ha egy fiatal vezető lesz, akár 14-15 évesen embereket bízunk rá, vezetőtársunknak és partnernek tekintjük. Ha nem lesz vezető, akár még évekkel később is neveltként, gyerekként kezeljük, nem tudunk, vagy nem akarunk (?) felelősséget rakni a vállára. Ezért egy része a cserkészeknek azért megy el, mert már nem gyerek, úgy érzi, kinőtt a cserkészet játékából. Hol kezdődik az önállóság? Hol kezdjük elrontani és gyereknyaraltatni a cserkészeinket, ahelyett, hogy felelősséget bíznánk rájuk?)

5., Érzelmi nevelés és művészetek szerepe (A cserkész stramm és engedelmeskedik, összeszorítja a száját, nem ismer lehetetlent. Mindez szuper. De vajon mi van a felszín alatt? Nem siklunk-e át olykor a nagy vagányságban olyan finom részletek felett, amit felhasználhatnánk a nevelésünkben?

6., A rajparancsnok mint nevelő (Egy tinédzser nem kész ember. Sok őrsvezetőnk tinédzser. Ergo: sok őrsvezetőnk nem kész ember. A cserkészetben a gyermeknevelés terepe egész évben, és a nyári tábor jelentős idejében is az őrs, az őrsi élet. Az őrsi élet szervezője, irányítója az őrsvezető. A cserkészetben nem kész emberek nevelik a gyermekeket. Mellettük áll ugyan egy kész(ebb), idősebb vezető, de az ő feladata gyakran szervezési kérdésekben merül ki. Nem jól van ez így. Egy vezetői megbeszélés nevelési kérdésekről, a konkrét gyerekekről kéne szóljon inkább, kevésbé arról, hogy mennyiért vegyünk baltát és hány órakor találkozunk a koszorúzáson.)

7., Megrögzött frontális pontok a learning by doing mozgalmában (Felírod az útjeleket a táblára? Dominóztok útjelekkel? Portyán előreszaladsz és útjelekkel kommunikálsz a többiekkel? Milyen szintjei vannak a cselekedve tanulásnak? Mit nem lehet gyakorlatban elsajátítani?)