A cserkészet életforma

Sokszor hangzik el, hogy a cserkészet életforma. Önmagában ez csak egy szép mondat, és semmi több, ha nem töltjük meg tartalommal, és a cserkészek mindennapjaikat nem cserkészként élik meg. Tehát a legegyszerűbben azt fejezi ki, hogy nem akkor viselkedik a cserkész cserkészként, amikor egyenruhában van, hanem mindig. Tehát törekszik arra, hogy úgy éljen, ahogyan azt a cserkésztörvény tartalmazza. Ez a nagyon magas mérce nem egy elvont és szlogenként harsogható jelmondat akar lenni, hanem egy életmód megjelenítő tömör kifejezés.
 
„Ezt a fogadalmat nagyon nehéz megtartani, de ez egy nagyon komoly fogadalom, és mindaddig nem cserkész a fiú, amíg mindent meg nem tesz, hogy fogadalma szerint éljen.
Így már láthatjátok, hogy a cserkészet nem csak szórakozás, hanem sokat követel is tőletek, és én tudom, hogy bízhatom bennetek: mindent meg fogtok tenni, amit csak tudtok, hogy megtartsátok cserkészfogadalmatokat.”  [1] (Bi-Pi)
 
A cserkészetet életformaként megélők életében sok területen kézzel foghatóvá válik cserkész mivoltuk. Az egyes ember életében elsőként az jelenik meg, hogy ő maga, mint cserkész, miként van jelen az élet egyes területein. Amikor arról beszélnek, hogy a cserkészet vallásos, akkor a cserkészeknek a vallásgyakorlása lesz az, amiben cserkészként való viselkedését várjuk el (pl. fontosnak tartod-e a gyónást és áldozást katolikus vallásodban, és érted-e ennek a vallási cselekedetnek a hatásait a vezetettjeid előtt.) Számtalan ilyen kérdés merül fel, amely mind azt kutatja, amennyire cserkészies az élete a cserkésznek. Hogy számodra mennyire fontos részt venni olyan eseményeken, amelyek a cserkészetben adnak többletet (pl. konferencia, közgyűlés)? Pedig ez egy önkéntes szervezet, ahol vállaltál kötelességeket és önként vállaltál magadra nézve gyakorolható jogokat. Hogy a szobádban rendet tartasz-e, mert alapvetően ezt várjuk el a cserkészeinktől is. Hogy elég igényes vagy-e, és nem testszaggal közlekedsz, mert testben és lélekben tiszta. Hogy a tanulást miként fogod fel: nyűg vagy édes kötelesség, és példa vagy-e ebben. Hogy akivel a személyes rokonszenv szerelemmé válik, vele hogyan és miként bánsz. Hogy a társadalmi és közösségi kapcsolataidban egy haszonélvező vagy, aki keresi a kiskapuk megoldásait, vagy tevékeny részese a mindennapoknak, aki tesz a jövőért. Hogy a magad tudását minden életállapotodban fejleszted és bővíted, és érdeklődésed olyan tevékenységekre ösztönöz, amelyek előrébb visznek. Hogy tested változásaival hogyan tudsz megbirkózni, és mennyire teszel azért, hogy a tested tényleg egy jó szolgálója lehessen életednek.
 
A vezetőknek ehhez kapcsolódik mindezek folyománya, hogy vezetőként milyen életet élsz, hogyan vagy vallásos, miket mondasz. És ugyanilyen folyománya, hogy ami téged érdekel, azt ide is elhozod-e (pl. ha te hegyi kerékpározol, akkor a kölyköket is bevonod-e), és amit itt tanulsz, máshol is felmutatod-e. Láthatóvá válik-e máshol cserkészeted és a cserkészeid kaphatnak-e abból a jóból, amit te valahol megkaptál.
 
Röviden a cserkészet attól életforma, hogy
 
  • ad egy olyan eszményt, amelynek eléréséért érdemes küzdeni,
  • ad egy közösséget, amely támogatja tagjait ezen az úton,
  • a cserkészek viselkedése minden másodpercben tetten érhető, mert ez nem egy szertartásrend, hanem egy belülről fakadó életvitelt jelent, és
  • mindezek azt a célt szolgálják, hogy jobb világot hagyunk magunk mögött (v.ö. Bi-Pi utolsó üzenete).


[1] Lord Baden-Powell of Gilwell: Cserkészet fiúknak, MCsCsSz Bp., 1994. 20.p.
 
Címke: