Dél-Koreából jelentjük!

Beküldte kommunikacio - 2018. március 14., 13:26

A Dél-Koreai Cserkészszövetség szervezésében idén a 2018-as téli olimpiával párhuzamosan rendezték meg a Word Youth Camp-et, ahol a világ országaiból két-két cserkész képviselhette hazáját, így Magyarországról is eljutottak küldötteink a kelet-ázsiai országba a Külügyi Bizottság közvetítésével. Mind a WYC, mind a téli olimpia célja a nemzetek közötti összefogás elősegítése. Máthé Orsolya (25.) és Kanczler Zsófia (442.) kíváncsian ült föl a repülőgépre, nekiindulva az ismeretlennek a világ másik felén.

„Izgatottan vágtunk neki, mivel ez egy hatalmas kihívás, hiszen a világ számos pontjáról érkező cserkészek általunk ismerik meg Magyarországot és kultúráját. Dubai átszállásunk során találkoztunk egyiptomi cserkészekkel, ami lendületet adott a nagy kaland előtt” – számolnak be úti naplójukban.

A kapcsolatfelvétel első állomása egy lázméréssel végződött, mikor megérkeztek a távoli országba. Ázsiában ugyanis nagyon félnek a járványoktól, így sokan még maszkot is viselnek, különféle óvintézkedésekkel próbálják elkerülni, hogy a látogatók betegséget vigyenek be az országba. Persze lányaink makkegészségesek voltak.

Szálláshelyük ugyanabban a tartományban volt, ahol a téli olimpiát tartották, csak pár heggyel arrébb, Gangchonban. Ez a település vasúti parkjáról nevezetes, mely egy népszerű idegenforgalmi látványosság, a látogatók a régi vasúti pálya mentén pedálozhatnak, miközben a szép Bukhangang folyó táját csodálhatják. A pár napos ott tartózkodásuk alatt a lányok is kipróbálhatták a különleges járművet, a rail-bike-ot, ami leginkább a bringóhintóhoz hasonlít, annyi különbséggel, hogy ezek sínen futnak. Játékból és sportból jutott bőven, egyik nap kenuztak, másnap pedig síelni mentek. Kiderült, hogy a külföldi cserkészek közül sokan most láttak életükben először havat. „Elég különleges érzés volt a világ másik felén síelni újdonsült barátainkkal” – emlékeztek vissza a magyar küldöttek.

A nemzetközi táborokra jellemzően itt is úgy válogatták össze a gyerekeket, hogy a programokon minél változatosabb találkozások valósulhassanak meg. Még a szálláson is ügyeltek arra a szervezők, hogy a szobákban lehetőleg ne legyenek azonos országból és azonos őrsből cserkészek, ezzel is elősegítve az ismerkedést.

A lányok élménybeszámolója szerint az első „kultúrsokk” akkor érte őket, mikor meglátták, hogy nincs ágyuk, helyette a földön, egy vastag paplanon aludtak, de - mondják - ez nem jelentett problémát, mert a szobában padlófűtés volt. A második meglepetés másnap reggel érte őket mikor látták a koreai reggeli kínálatát, ami levest is tartalmazott, tudniillik a koreaiak minden fő étkezésükhöz esznek levest. Élményeiket aztán tovább gazdagította egy városnézés és egy piaclátogatás is.

Az esti programokon a világ cserkészei egytől egyig hazájuk népviseletében jelentek meg. A Peace Forum keretében a béke fontosságáról beszélgettek, az International Night-on pedig néhány ország mutatta be hazája kultúráját, majd a koreai szövetség egyesével köszöntötte a nemzeteket. A svédasztalos vacsorán a nyers halaktól a licsi-ig mindenféle finomsággal barátkozhattak a cserkésztestvérek, és egymás nemzeti ételeit kóstolhatták a csípőstől az édesig, a furcsától a nagyon finomig. Lányaink túró rudit vittek magukkal, és azt látták a kóstoló arcokon, hogy az mindenkinek ízlett. Ezek után közös fotózkodás, tánc, játék, beszélgetés következett.

A pár napos ott tartózkodás során a téli olimpiát is meglátogatták a lányok, ahol a női freestyle ski döntőjét nézték meg a szurkolók társaságában, akik fergeteges hangulatot teremtettek. Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy mi a menő Dél-Koreában az öltözködést, hajviseletet és a bulizást illetően, olvassátok el, mit írtak erről a lányok az úti naplójukba:

„Estefelé elmentünk egy k-pop fesztiválra, ahol a mai koreai zenébe is belekóstolhattunk. A sztárok öltözködését látva rájöttünk, hogy miért járnak -5°C-ban nyitott kabátban, kilógó bokával az emberek. Egy koreaival beszélgetve kiderült, hogy számukra legfontosabb a divat, mindegy hány fok van a lényeg, hogy jól nézzenek ki. A hajukra, a lányok főleg a frufrujukra nagyon adnak, ha nem áll megfelelően, amit a telefonjukkal ellenőriznek, akkor előveszik a hajcsavarójukat és betekerik a frufrujukba. Az énekesek csoportját látva azt is megérthettük, hogy EGY koreai nem koreai; egyedül senki nem énekel Koreában kivéve a rapper, a többiek minimum tízen vannak a színpadon ugyanolyan ruhában, ugyanolyan mozgással. Európai számára nagyon furcsának tűnhet, és ez a lelkület a mindennapjaikban is megmutatkozik: egyedül semmit nem csinálnak”- számolnak be a koreai fiatalok bulizási szokásairól.

 A lányok számára életre szóló élményt nyújtott ez a pár nap, a tábor elérte célját, sok új barátság köttetett, megismerkedhettek egymás és Dél-Korea kultúrájával.

Rovat: