“Mi a cserkészmódszerhez értünk”

Beküldte kommunikacio - 2018. március 11., 14:06

A Magyar Cserkészszövetség számára kiemelt jelentőségű a hálózat kiépítése az egyes csapatok között, valamint az új és jelenleg működő csapatok támogatása, fejlődésének segítése. Az Imre herceg terv - közelebb egymáshoz projekt kapcsán Pótó Judit csst. (673.), az MCSSZ országos elnökét kérdeztük a hálózatosodási tervekről.

MCSSZ: Az Imre herceg tervben a hálózatosodási folyamatokat milyen struktúrában építi fel a szakmai testület?

Pótó Judit: A korábbi PFM hálózati munkatársak tapasztalatainak figyelembevételével tudtuk újratervezni a folytatást. A legfontosabb eredményük az volt, hogy személyes kapcsolatokat alakítottak ki a csapatokkal, munkájuk eredményeképpen információcserét hoztak létre a korábban egymással nem kommunikáló csapatok között. Közreműködésükkel megvalósultak korosztályos programok, melyeken több csapatból is részt vettek a cserkészeink. A PFM-eknek lehetősége volt megismerni egyedi megoldásokat, jó gyakorlatokat, ezeket megosztották a többi csapat vezetőivel, akik adaptálhatták a helyi sajátosságokhoz igazodva. Olyan kis csapatokat tudtak bekapcsolni a kerületi működésbe, ahol az egy-két vezető minden energiáját elviszik a működéssel kapcsolatos feladatok, ezért más úton nem jutottak volna el hozzájuk a hírek. Az elszigetelten működő kisebb csapatok a rendszeres kapcsolattartásnak köszönhetően aktívabban tudtak jelen lenni a közös programokon, a kapcsolatok minősége és a tudásátadás gyakorisága megerősödött, a PFM-ek támogatása bíztatóan hatott a csapatok belső életére, fejlődésére is.

Összességében a PFM munkatársak támogatták az önkénteseket, elindult a hálozatosodás folyamata, élénkült a vezetőképzés. A nagy csapatok számára is tudtak hozni jó megoldásokat az egyes részrendszereiknél felmerülő problémákra. Például, ezeknél a nagy csapatoknál nincs erőhiány a toborzásnál, de a kósza-vándor korosztályok megtartása, vagy az utódlástervezés már gondot jelenthet a csapat életének fenntartása érdekében.

A PFM-ekhez hasonlóan az Imre herceg tervben a hálózatosodási koordinátorok munkája azzal fog kiegészülni, hogy az ő kezükben lesz a korábban különválasztott terület, amit az elmúlt évek fejlesztéseinél csapatalapítási összekötőnek, vagyis CSÖK-nek hívtunk. Mi úgy gondoljuk, hogy csapatok életre hívása és annak fejlesztése ugyanannak a munkatársnak a figyelmét igényli, ezért a csapat életpályája és fejlődési folyamata legyen egy kézben.

A csapatmentor rendszer előnye még, hogy egy külső személy hasznos szempontokat tud behozni a közösség életébe, ami „bentről” nem látszik, vagy nem megélhető, mint probléma, hiszen a kialakult szokások szerves részét képezi. A csapatmentorok rendszerét hosszútávon önkéntesek bevonásával, képzésével gondoljuk kialakítani, ahogy ezt több más ország cserkészetében is megtapasztalhattuk. Ugyanakkor van olyan ötletünk is, hogy az ő képzésüket vagy koordinációjukat fizetett munkatársak támogatnák – ezt jobban végig kell majd gondolni, mielőtt vége lesz a projektnek, és ez is feladata lesz a hálózatosodási koordinátoroknak.

MCSSZ: A "fehér foltok" okairól, településszerkezeti, társadalmi sajátosságokról is szót kell ejteni, hiszen eddig is nehézséget okozott ezen területeken kialakítani cserkészcsapatokat. Milyen megoldási lehetőségekre gondol az elnökség és a szakmai testület, hogy valóban tartósan létesüljenek ott csapatok?

PJ: Ezt a jelenséget a hálózatosodástól eltérő modul részének tartjuk, inkább kutatási feladatot jelent. Első szinten azokat a megkereséseket kell felkarolnunk, ahol már eddig is megjelent az igény a csapatalapításra, csak eddig nem volt rá kapacitásunk. A fehér foltokon belül is vannak olyan részek, ahol a cserkészet a mostani formájában is jelenthet megoldást a gyerekek szociális kompetenciájának fejlesztésére élményalapú programjaink által. Kisvárosok, ahol van középiskola, járásközpontok, ahol még nincs cserkészcsapat, pedig adottak lennének a feltételek. Nehezebb a dolgunk azokon a településeken, melyek ezen kívül eső területeken fekszenek. Falvak, ahol csak általános iskola van, vagy még felső tagozat sincs, a gyerekek ingáznak a középiskoláig; nem tud egymásra épülő korosztályos közösség kialakulni. A lehetőségeink sora véges, a legszegényebb területeken élő családok problémáira úgy tűnik, nem működik jól (vagy csak ritkán működik) a jelenlegi módszertanunk.

Arra viszont alkalmas ez a projekt, hogy kapcsolatba lépjük olyan civil segítő szervezetekkel, melyek már foglalkoztak hátrányos helyzetben lévő gyerekekkel, értékes tapasztalataik, bevált módszertanuk, jó gyakorlataik vannak. Mi a cserkészmódszerhez értünk. Kérdés, e kettőből tudunk-e létrehozni valamit a projekt három éve alatt, ami alkalmas lehet ezeken a leszakadó részeken élő fiatalok hosszú távú fejlesztésére.

 

Rovat: